Híreink

A cégautóadó fizetési kötelezettség alóli mentesülés

2007.03.08.

Hogyan lehet mentesülni a cégautóadó fizetési kötelezettség alól ha a magánhasználatot megtérítteti a vállalkozás. (adótanácsadás, könyvelés)

A személyi jövedelemadóról szóló 1997. évi CXVII. törvény (Szja-törvény) 70.§ (12) bekezdése mentességet ad a cégautóadó-fizetési kötelezettség alól bizonyos feltételek megléte esetén. Nem keletkezik cégautó-adó-fizetési kötelezettség az olyan magáncélú használat alapján, amelynél a magánszemély az egyébként a cégautó-adó fizetésére kötelezett kifizetőnek térítést fizetett, feltéve, hogy e térítés legalább a magáncélú használat során futott kilométernek megfelelően a) az üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár alapján e törvény rendelkezései szerint megállapított, vagy b) a számlák alapján meghatározott üzemanyagköltség és az általános személygépkocsi normaköltség figyelembevételével kiszámított összeg; az üzemanyagköltség megtérítettnek tekintendő akkor is, ha a magáncélú használatra jutó üzemanyagra fordított kiadást kizárólag a magánszemély viseli. Ha a munkáltató a munkavállaló rendelkezésére bocsátja a személygépkocsit, a munkavállaló pedig az Szja-törvény 70.§ (12) bekezdés szerinti térítést fizet, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa-törvény) 8.§ (1) bekezdése szerinti szolgáltatásnyújtás valósul meg. Az Áfa-törvény 8.§ (1) bekezdése szerint szolgáltatásnyújtás minden olyan, ellenérték fejében végzett tevékenység, amely az Áfa-törvény szerint nem minősül termékértékesítésnek. Az Áfa-törvény 22.§ (6) bekezdés a) pontja értelmében az ellenérték helyett az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értéke az adó alapja akkor, ha az ellenérték az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul alacsony, és a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás gazdaságilag nem független fél részére történik. A 13.§ (1) bekezdés 5. pont a) alpontja alapján gazdaságilag nem független fél az adóalannyal az 5.§ (2) bekezdése szerinti jogviszonyban álló fél. Az 5.§ (2) bekezdése szerinti jogviszony a munkaviszony, a munkaviszony jellegű jogviszony vagy olyan a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, amely a megbízó felelőségével alá- és fölérendeltségi helyzetet jelent a teljesítés feltételeiben és díjazásában. A munkáltató és a munkavállaló gazdaságilag egymástól nem független felek. Ez esetben indokolt vizsgálni, hogy a munkavállaló által kifizetett ellenérték (az Szja-törvény 70.§ (12) bekezdése szerinti térítés) megfelel-e a forgalmi értéknek, vagy aránytalan az eltérés. Az eset összes körülményének vizsgálata alapján lehet megállapítani az aránytalanságot. Ennek eldöntéséhez irányadó lehet a Polgári Törvénykönyv 201.§-ának a szolgáltatás-ellenszolgáltatás viszonyának feltűnő aránytalanságára utaló rendelkezése, valamint az e kérdésben kialakult bírósági gyakorlat, amely a szolgáltatás-ellenszolgáltatás viszonyában a 40-50%-os értékkülönbséget már minden esetben feltűnően nagynak tekint, de esetenként ennél kisebb eltérés esetében is megállapítja a feltűnő aránytalanságot. Ha az Szja-törvény 70.§ (12) bekezdésében meghatározott térítés nem éri el a forgalmi értéket és aránytalanul alacsony, alkalmazható az Áfa-törvény 22.§ (6) bekezdés szerinti ellenérték meghatározás, ami nem mond ellent az Szja-törvénynek. Az Szja-törvény 70.§ (12) bekezdése nem az áfa szerinti ellenérték legkisebb összegét határozza meg, hanem egy olyan legkisebb összeget, amely megfizetése esetén nem keletkezik cégautóadó-fizetési kötelezettség. Előállhat tehát egy olyan helyzet, hogy az Szja-törvény szerinti térítést megfizette a magánszemély, ezáltal nem keletkezik cégautóadó-fizetési kötelezettsége a cégautóadó fizetésére kötelezett kifizetőnek, de az áfa szerinti adókötelezettség nem az Szja szerinti térítés alapján lesz megállapítva, hanem a feltételek teljesülése esetén a forgalmi érték alapján. Az Áfa-törvény 22.§ (7) bekezdése szerint, a (6) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók arra az esetre, ha a felek közötti ellenértéket kötelező jelleggel törvény vagy kormányrendelet írja elő. Ez a szabály nem zárja ki azt, hogy a forgalmi érték legyen az adó alapja, mert az Szja-törvény 70.§ (12) bekezdése szerint meghatározott ellenérték nem kötelező jellegű. (adótanácsadás, könyvelés)